KERESD ÉS RÁDTALÁL
Soha többé nem leszek szerelmes.
"Végre! Épp ideje volt! Az ember ennyi idősen ne akarja megváltani a világot! Elég, ha magadat váltod meg!"
Mindig tudtam értékelni ezt a sugárzó szeretetet!
Egyszóval így már jó leszek?
Hogy képmutatóan azt hazudom, nem érdekel, csak a metafizikai paradoxon, a categoricus imperativus meg a többi marhaság?
És mondd, kedves, te ennek bedőlsz?
Ahogy elnézlek, igen.
Mert ott kullogsz most is Mme Blue Stockings után, a nyakába liheged, hogy oh, yeah, Spinoza és a kukac, és közben lefekszel vele, és kezded sejteni, hogy nem a more geometrico volt, amit kerestél, de addigra, ahogyan Woody Allen mondaná, mindez már kafkai élmény.
Hát, legyen.
Egy hang azt súgta nekem a minap, keresd, és rádtalál.
Na, ez már emberibb.
Ebből legalább kiindulhatok.
Úgy hogy indulok.
keresd és rádtalál
2008.11.25. 18:50 | hanah | Szólj hozzá!
Címkék: kafkai élmény
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eliyah.blog.hu/api/trackback/id/tr61788293
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
