TÖMJÉN ÉS FŰ
Végre kettesben.
Nagy volt a nyüzsgés. Férfiak jöttek, elhagytak, elhagytam őket. Mind egy névvel érkezett, mind száz névvel múlt az éjszakába.
Te megmaradtál.
Nem tudom, ki vagy. Bevallom, nem érdekel. Elneveztelek társnak, kedvesnek, ismerősnek, ennyi nekem most jó.
Csak jó legyél. Ne írj, hogy ne bánts, ne kérd, hogy értselek, ne kérd, hogy szeresselek, mint mást. Akkor veled leszek.
Veled megyek a citrusok között a semmibe, veled megyek a félkész romantikán át az unalomba, veled megyek, anélkül, hogy valaha várjalak.
Elég, hogy vagy. Nagyon messze, nagyon idegenül. Kezdem jobban megszeretni, hogy nem vagyok, mint ha mindened lennék.
Így őszintébb. Nincs benne tömjén, meg fű, meg szerelem.
