FEKETE GYÖNGYEI AZ ŐSZNEK
Lázasan, gyógyszer és remények nélkül - minek hitegetném magam. Te már csak ilyen vagy.
Fájdalmas, szép emléke egy találkozásnak, tüskehajú képe a múltnak - igazi jóbarát.
Az utcák újra sárosak. Eső esik, nem is eső, fekete gyöngyei az ősznek. Én pedig zsebre dugott kézzel megyek, hogy neked, akit képzeletem teremtett, reggelit vegyek.
