RÉSZ SZERINT MAGÁNYOSAN
Amit mások álmodnak, én valóban látom.
És valóban veled voltam, amikor a föld belsejébe ereszkedtél, és azt mondtad, kövesselek.
És hideg volt és sötét, és akkor éjjel féltem és féltettelek.
És amikor azt hittem, tovább már nem vezet út, ott álltál előttem sértetlenül, egyik kezedben a Nap, a másikban a Hold, homlokodon a csillagok.
És olyan ragyogás töltötte be a palotát, mint még soha.
A mennyek világa tárult elém.
Középen színarany trónus, körülötte szeráfok meg egy óriás termetű madár, csőrében korona, karmai között egy bika, és mindenütt angyalok és égi jelek.
A trónusra néztem.
Te intettél, és én elmerültem.
Azóta azt álmodom, hogy élek.
Még nélküled, és rész szerint magányosan, de többé már nem a tükrök által.
És többé nem homályosan.
