KÉSZÜLŐDÉS KÖZBEN
Kezdjük G-vel. Őt áthívtam, hogy ne legyen kihalt az este, a fiaim örüljenek, Julcsi jókat nevessen, mekkora bolond ez a három, mert valóban túltesznek mindenkin, főleg így, együtt.
Neki legyen Vyszotszkij.
Aztán L. Aki kenetteljesen és rendkívül udvariasan köszönt majd édesanyjával, amióta külön vagyunk, az öreglány ugyanis szeret, ő pedig figyelmes, annyira figyelmes, hogy már-már kínos.
Legyen dvd? Nem is tudom. Sikerfilmjeim nincsenek.
A többieknek egy mosoly. Minden szeretőmnek, minden szépfiúnak, aki volt és elmúlt, egy gondolat, egy emlék vacsora után, aztán bonthatjuk is az ajándékokat .
Mert ott vannak még a gyerekek. Meg Ő. Akié minden és akik minden nekem.
Nekik olyat szeretnék adni, hogy örüljenek! Hogy táncra perdüljenek és nevessenek, és sokáig az se jusson eszükbe, hogy Karácsony van, csak ragyogjanak, sokat és fényesen!
Illatszerek, ruhák, ékszerek - de szép is volna!
De nem lesz, csak kacat. Meg az a semmiség, ami elfér egy ölelésben, egy csókban, egy levélben, abban az egyetlen szóban, hogy szeretem őket, hogy övék mind, ami vagyok, ami voltam és leszek, övék minden, minden - ami az életem.
