ERŐSÍTS MEG ENGEM
Istenem, ha csak erő és hit volna bennem!
De a csend órái gonosz vigyorgással vesznek körül, és mind azt ismétli: "Na, hol van az a te világod? Hol a te királyságod? Ha Ő a te Istened, akkor kérd, hogy mentsen meg téged!"
És én nem vagyok szent. Sem szentségre méltó. Még a szerelmét sem érdemlem, és mégis kérem, ahogy a hitet, a szerelmet is, minden pillanatban, Tőle és az Égiektől.
Mert az én hitem törékeny és könnyen sebezhető. És mindössze néhány óra, és már sírok, és imádkozom: "Add, Uram, hogy írjon, hogy szóljon hozzám, add, Uram, hogy lássam és szeressen, mert kevés vagyok és gyenge, és erősíts meg engem a szerelemben!"
De nap nap után egyre erősebb vagyok. Nap nap után egyre erősebb bennem a bizalom, és most már nem csak a szerelem, a szeretet is.
Tudom, még mindig túl emberi, amit érzek. De hiszen ember vagyok. És túl földiek a félelmeim is. De kérem, és könyörgök Istenhez, hogy adjon újra erőt, hogy erőt és hitet adhassak neki, amikor szüksége lesz rá.
Mert néha mindannyian elfáradunk.
