LÍRAI ÉSZREVÉTEL EGY KÉPZELETBELI OLVASÓNAK
Kedves Olvasó!
Igen, átírtam, megrövidítettem néhány bejegyzést. Bocsáss meg. Annyi sületlenséget hordtam össze. És hát nincs jogom kiszolgáltatni a lényt, akit szerettem és aki elhagyott, pusztán azért, mert rájöttem, nem tettem mást, csak amit hosszú, fáradságos munkával előkészített.
Egyszóval nem írhatok.
Tudom, vesztettem. Tudom, barom vagyok. A társadalom hulladéka, ahogyan legutóbb hallottam, amikor a kérdéseimre már senki nem válaszolt.
Én mégsem fordulhatok Ellened. Én nem állíthatlak pellengérre.
Hogy félreismertelek, egyedül magamnak köszönhetem.
Próbálok kilépni a ködből, próbálok menekülni a félelembe, amely körbezár, és figyelni Rád.
Egy kávé, egy nyugtató- és jövök.
