KÉSZ ÖNGYILKOSSÁG
Lehetne több időnk. Lehetnénk többet együtt. Lehetnénk olyanok, akár a gyermekek.
És akkor széthullana az életed, és akkor a gyermekeid elátkoznának, és a sírodon túl is az kiabálnák, hogy nem voltál velük, nem voltál ott, nem tanítottad meg őket szeretni, és igaz volna.
Hogy elmenekültél, akár a többiek.
Vagy lehetne így, ahogy szeretlek. Hogy nem élek veled, és nem vagyok, csak árnyék, talán valóság sem vagyok, és mégis minden vagyok neked, és mégis jó, és mégis boldogság, hogy legyek.
És hogy mi kell ahhoz, hogy így legyen?
Talán a szokásos. A bizalom, az odaadás, a hit. Ami kész öngyilkosság. De nem minden értelem nélkül való.
