NAP TÜKÖRBEN
Milyen figyelemre méltó a megfogalmazás. "Hogy visszazuhanj a homályba, amelyből már-már kitörni látszott a fény..."
Legelőbb a nézőpont megragadó. Akaratlanul is a napból tekintek vissza rád. Ami annyit tesz, nem engedted el a kezem. Én voltam, aki túl messzire szálltam, és te nem tudtál követni. A karod megfáradt, a szárnyaid megégtek, gyönge voltál, és én hagytam, hogy elmerülj.
Ne félj, Kedvesem. Többé nem fordul elő. Oly alacsonyan szállok, oly szelíden ölellek sugarammal, oly türelemmel oszlatom szét a homályt, hogy szemed ne rémüljön meg a világosságtól, szíved ne dermedjen meg a száguldásban, karod el ne nehezüljön amint a kezembe kapaszkodsz.
Különös most a tükörben látnom önmagam. Éjfekete haj, amely mögött lángoló vörösben izzik a nap.
