A FŐNIX BUKÁSA
Különös szimbólumok. Árnyak, múlt, jelen, jövő - egyetlen zuhanó alak, ez vagyok. Megtört szárnyakkal, üres tekintettel nézem a napot, amely most távoli, akár a múló nyár.
Repülni, szállni! El tisztább, fényűzőbb, fényesebb vidékre! Megrázom magam, mint aki rossz álomból ébred, és íme, az éltető sugarak új mámorral telítenek!
Micsoda földek! Micsoda végtelen mélységek, amerre jártam! Ott minden káprázat! Ott minden pusztítás és hazug szavak! A fent - valóban lent, amint a Smaragd Tábla regélte egykor, és ami ragyogva tárja karját az ég felé, az nem más, mint sötét gyilkosa.
Ideje színről színre látnom. Látni, ami való, bármi legyen is az.
