KISEMMIZÉS
Tudod, a legkönnyebb volna azt mondanom, mindenről ő tehet.
Nincs benne élet, nincs benne öröm, szeretet, fél mindentől, ami közelebb visz a másikhoz, közelebb visz önmagunkhoz.
Csak hát én, akkor, ott - Őt választottam. Mert egyedül voltam, mint a kutya, és a kutya hálás teremtés, és akkor, igen, akkor - kedvesen szólt.
És ha már nem szól kedvesen, ha már nem hallok mást, csak az irigység, a gyűlölet szavait, akkor valahol vétettem ellene.
Legutóbb elmondta, burokban nőttem fel, és az, hogy a szüleim szerették egymást és engem, nem az élet, hanem a kiváltságosak kegyelme. És hogy nem értettem őt soha, mert őt nem szerették, és ez így van rendjén.
Hát nincs rendjén. Mert a mosoly nem kerül pénzbe. A reggeli csókot ingyen adják. Az öleléshez nincs szükség másra, csak hogy életünkben egyszer ne elvenni akarjuk azt, ami nem jár nekünk, hanem adni, adni mindenünk.
Hogy a tapasztalat a segítségemre sietett volna? De hiszen koldusként érkeztem, és királynőhöz méltó fogadtatásban volt részem.
Egészen addig, amíg ki nem mondta a szót: nem akar semmit.
Akkor elengedtem. Mert a semmi, itt, most - én vagyok.
