ERRŐL ÉS MÁSRÓL
Lásd be, magányosak vagyunk. A magány, természetéből adódóan, kedvez az írásnak, de nem feltétlenül.
Egy időn túl már csak önmagunkat ismételjük, én legalábbis ezt teszem, és mert másra várunk, mást remélünk, már-már egymásra, önmagunkra haragszunk, amiért mások vagyunk, mint a képzelet.
Szeretek beszélgetni veled.
Nem először történik, hogy elveszítem a fonalat, az sem újdonság, hogy olykor keserűség fog el, amiért más helyett veled töltöm a délutánt, de a hangulat múlik, a magány oldódik, és én jövök, újra, hogy immár szabad akaratomból és ne a Kedves helyett időzzek itt, Veled.
