GONDOLATOK SZÓRT...
Lázas vagyok, de ez egyáltalán nem akadályoz abban, hogy átengedjem magam a gondolatok szórt, könnyed áramának, az érzések cél és vágy nélküli derűjének, és gyönyörködve nézzem, amint a nap estére vált.
Nem számít, hogy magam vagyok.
Szellem-lények százai vesznek körül, megszólítanak, visszaköszönnek, és beszélnek velem. Némelyik mintha közelebb kerülne hozzám, mint a többi, de ez is képlékeny, légies, akár a szerelmi álom, sehol materializáció, sehol közvetlen létveszély.
Jó így.
Ha tehetném, örökre így maradnék. Tökéletesen nyitottan, tökéletesen védtelenül, átadva magam a világ rezdüléseinek, holdként sugározva minden teremtményre a fényt, a szeretetet.
