FELEMÁS
Egyébként elegem van. Önmagamból, belőled, mindenkiből.
Te komolyan elhiszed, hogy azért ülök a gép előtt, mert olyan kurvára jól esik? Vagy hogy bárminemű becsvágy bujkál bennem, vagy beteges önmutogatás, hogy kitárulkozzam ország és világ előtt?
Egy fenét. Egyszerűen nincs, akihez szóljak. Illetve van. De az meg nem kell. Szóval felemás.
Valójában pedig azt remélem, hogy ebből a nyomorult monitorból egyszer csak kinyúlik egy kéz, megszólít egy hang, és én megyek, követem őt mindenhová, mert csakis Isten vagy angyal lehet, aki észrevesz, vagy maga az ördög, hiszen játékos kedvű, ha jól tudom.
Hát itt tartok most a hülyeségben.
És persze mindenem lázadozik az ellen, hogy nagyokat vigyorogj a balgaságomon, de hát valamit valamiért. Így még mindig megmarad az illúzió, hogy vagyok, és jó, igaz, leginkább egyoldalúan, de azért mégis csak beszélgetek veled.
