Aludnom kell. Holnap hosszú, fárasztó napnak nézek elébe. Egy jóéjszakát, egy esti csók, egy vers, ami majd álomba kísér...
JOHN DONNE – A SZÁMÍTÁS
Hogy elmentél, én húsz évig – amely
tegnap óta eltelt - nem hittem el;
a zálogod éltetett negyven évig,
s még negyvenig, hogy velem vagy, s enyém, így.
Könnyek közt száz, kétszáz sóhajtva telt,
majd ezer év múlt, egyvégtébe, mert
egyetlen gondolat voltál fejemben;
még ezer év: s hogy emlék vagy, feledtem.
Ám ne hidd, hogy én ily sokáig élek:
meghaltam – de meghalhat a kisértet?
