CSODÁK ÉS HÉTKÖZNAPOK
Csodálatos utazásban volt részem. A hit és a képzelet karöltve ragadtak a magasba, hogy megmutassák nekem a mennyek országát, szívemnek megnyissák a szférák muzsikáját és végre szemtől szembe lássam a szeráfokat.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem láttam mindent, mindent, mit ember még nem láthatott. De ahogy ott lebegtem önfeledten az angyalok között, hirtelen szédülés fogott el, és amikor visszanéztem a földre, egy asszonyt pillantottam meg, nem messze tőle a gond, a betegség, a szenvedés, és tudtam, nem időzhetek az égiekkel.
Ezért haragosan útitársaimra förmedtem, kísértésnek neveztem a csillagok közt tett kiruccanás minden gyönyörűségét, mire ők gyöngéden aláereszkedtek, és amint fölnyitottam a szemem, a kisszobában találtam magam. Lányom kopogtatott, hogy segítsek. Rendben, válaszoltam, csak előbb rendet rakok.
Az ajtó becsukódott, én pedig munkához láttam.
Azóta kicsit nehezebben veszem a lélegzetet. Néha érzem a hiányt. De azért jól vagyok.
