JELENETEK EGY HÁZASSÁGBÓL
Mennyire nevetséges! Hogy elhittem, egészen tegnapig, egészen addig, amíg már nem volt, csak fájdalom, hogy tényleg szeretsz.
Istenem, milyen megalázó! Szembenézni a ténnyel, amelyet oly sokáig titkoltam önmagamtól, hogy nem voltam más, csak rongy - miért is kell megértenem?
Nem hagylak el. Hittem benned és várok. Hogy mellém ülj, megfogd a kezem, elmondd, hogy érzel, ha összedől a világ, te akkor is vagy, én akkor is vagyok neked.
De ahogy felidézem az elmúlt hónapot, már nem látok mást, csak éjszakát. Hogy akartam, megint csak én, és kértem és adtam, és persze azt kaptam, amit szokás.
Jelenetet egy házasságból, amelyben nem kívánt személy vagyok.
