ELVESZETT PARADICSOM
Talán most kellene abbahagynom.
Beszélgettem egy emberrel, olykor hévvel, indulattal, máskor az álom és a valóság határán, bántottam, és ő elhallgatott.
Bizonyára a szavaimban lehet valami, amivel annak is fájdalmat okozok, aki pedig fontos nekem. Bizonyára némaságba kellene vonulnom, hogy ne csak a cselekvés, de a szólás világa is elveszett paradicsom legyen a számomra. Hiszen akkor még mindig ott van a gondolkodás.
Nem foghatom fel, miért nem vigasztal. Egyáltalán nem érzek megkönnyebbülést, hogy mostantól a pusztába, a szélbe, a semmibe száll a kérdés és a vallomás: "Van ott valaki? Még élek! Még vagyok!"
Igen, most kellene abbahagynom. Amíg még itt vagyok.
