AHOGY JÓNAK LÁTOD
Menj te is, menj, vissza se nézz.
Milyen szépek vagytok mind, így elmenőben.
Aztán az emlékek.
Szavak, szavak, hazugságok és csillogó ruhák,
Ékes kellékei a komédiának.
Milyen áldásos, békés az est.
Most szépen fogom magam és leülök sírni.
Az jót fog tenni.
És ha senki más,
A Jóisten majd csak megsegít.
