EZ MINDEN
Miről is írjak neked?
Hogy elfelejtettem mindent? Kudarcot, fájdalmat, azt is, hogy egykor hittem, egykor véget ér a kín, leszek hűséges hitves, boldog szerető?
Már tudom, ez minden, ami megmarad. Hogy esténként elnézem, amint a szél másoknak súgja szerelmes álmait, amint a vágyak betöltik majd a szíveket, kivéve ezt, ezt az ócska kis dobozt, amint elmúlik minden.
Szerettem élni. Szerettem szétszórni magam szerelmek szárnyain, szerettem szép lenni és megérinteni a napot, mindez már a múlt.
Háromszor árult el a pillanat.
Pedig még hajnal sincs.
És a kakas sem kukorékolt.
