JÓ, JÖHET EGY ÚJABB NAPLÓ
Rendben, megpróbálom. Nem hiszem, hogy sikerül. Nevess bátran. Ha nem sírnék, magam is rossz melodrámának mondanám az egészet.
Mindennek az az oka, hogy nem tanulok. Bárki bármit mond, elhiszem. Még a gondolata sem merül fel bennem annak, hogy eszköz, játék vagyok. Hiszen az ember öncél. Az öreg Kant legalább ezt mondta. Hogy soha, semmilyen cél nem előzheti meg az embert.
De nyilván én nem ember vagyok. Csak torzszülött. Hogy újra és újra rájöjjek, időt múlatni megteszem, de hogy élek, az kit érdekel.
Konkrétabban?
Mit vársz? Hiszen ismersz. Nincs semmi. És ha Isten egy nap megkérdezi, mondd, mi történt, nem tudok mást, csak azt az egy szót mondani, hogy "Semmi."
Mert semmi nem történt. Csak hittem, hittem, hittem. Mint annyiszor. De a hülyeségem, úgy látszik, határtalan.
Most akkor újabb törlés, delete, álmok, világok, fények - vége.
A fenébe is, fáj.
