KÁRHOZAT
Fáradt vagyok és elgyötört,
és te nem vigasztalsz.
A hosszú úton nincs, hol lehajtsam fejem,
és te hajlékodba nem fogadsz.
Szomjamat nem oltod,
éhségemet nem csillapítod,
elűzöl engem.
Most azért elfordítom az én arcomat,
és elhalkulnak az én szavaim.
S ha szívemet és lelkemet nyitom meg most a Sötét előtt,
ragyogjon tiszta tűzzel bennem a bűn, a kárhozat.
