NEVEKRŐL
Az Eliazar név az Eliyah és az Azar nevekből ered, e kettő összevonásából, jelentése "az én Uram Yah, aki engem megsegít".
A név jóval Aminah keletkezése előtt született, amikor egyetlen vágy vezérelt, hogy megszabaduljak a gyásztól, amelyet kislányom apjának elvesztése után éreztem, és, éppen ezért, elkezdtem írni. Névre volt szükségem. Olyanra, amit anélkül használhatok, hogy bárki rájönne, nő vagyok.
Aztán szerelmes lettem. Hogy életet adjak Amarunak, a legtitokzatosabb nőnek, akinek a szerelme, talán mert maga is képzelt lény volt, csalóka ábrándnak bizonyult, ám a lélek azóta sem vitt rá, hogy megöljem őt.
Ezt követte Aminah, a legkedvesebb. A nő, aki senkihez nem tartozik, egy kicsit én, mégis magának való, aki minden érintésre összerezzen, akinek férfival dolga nem volt soha.
És közben Eliazar megint. A második reinkarnáció. Írónak szántam, mint korábban, de első dolga az volt, hogy ő is szerelembe esett. A szerelem ezúttal is délibáb volt, én pedig maradtam a mesék bolondja, akit az Isten sem segít.
Legvégül vagyok én. Aki a nevek mögött, és ki tudja, hány név van, amiről említést sem teszek, ember vagyok, egyszerűen Isten teremtménye, esendő, bűnös, mégis értékes darab, akit elítélsz, gyűlölsz, megölsz, de akit Te, Kedves Olvasó, nem látsz soha.
