A NAGY LELEPLEZÉS
A játék egyszerű.
Tegyük fel, megvolt a Nagy Leleplezés, a játékosok mind hazamentek, és Te tényleg tudod, hogy kettőnk közül Te vagy a jobb.
Nos, Kedves Fényhozó, ha jól értelmezem szavaidat, nem kívánsz többet játszani. Gondold meg, kérlek. A döntés, attól tartok, elhamarkodott.
Először is mert nem tudsz nem játszani. Életelemed, hogy összezavard az emberek fejét, fölkavard a lelkeket, megdobogtasd a szíveket, mielőtt nem volna más, csak hús meg hal, sok üres tükör és tenyészet.
Hová lennél így, nélkülem? Hiszen mesterségem a pusztítás. Hogy akarsz majd Mennyei Birodalmat építeni, ha hagyod, hogy minden úgy menjen, ahogyan imáiban a már-már barommá lefokozott teremtmény kéri? Hogy jöjjön el így az Ébredés?
Még nem mehetsz el. Még nem köszönheted meg a partit. A java csak most jön még. Amikor harsonámba fújok és így szólok:
"Elérkezett az Idő!"
