LETESZEM A TELEFONT
Írok egy levelet. Választ egy beérkezett, nem túl szívélyes üzenetre. Felteszek benne egy kérdést. Válasz? Ahogyan én volnék a Szeplőtelen, úgy jön.
A fenébe! Ugyanaz, mint az előző. Ezt már ismerem. Ez már nem tud lekötni.
Leteszem a telefont. Amúgy ez nem szokásom. És nem beszélek veled.
Hogy mi bajom? Az, hogy olyan vagy, mint valami ajándék. És mivel az én ajándékom vagy, nem adhatom oda. Még neked sem. Legfeljebb elveheted tőlem. Vagy ellophatod. Ha akarom. Ha hagyom. De egyelőre még nem tudom. Még nem döntöttem. Még hagyom, hogy kicsit emészd magad.
Ki tudja? Talán nem árt meg neked.
