SCHRÖDINGER, HEISENBERG ÉS AZ ATOMOK
Kémia. Heisenberg és az atommodell. A lányom csodálattal néz:
- Te hallottál róla?
- Édesem, ez nem kémia, ez kultúrtörténet, - felelem, és máris hatszor jobban érzem magam.
A gyerek elismeréssel bólint.
- Akkor te még a Mengyelejev-féle táblázatról is tudsz?
Ez már nem is kérdés, hanem kijelentés. Feszítek.
- Hát persze. Sőt, a genetika alapjait is ismerem. Csak az analízisnél fáradtam el, pedig az sem volt nehezebb a többinél, de ott elakadtam. Tudod, a szerelem. Az ember képtelen fél óránál tovább összpontosítani.
- Én még tudok?
- Hát persze, kis butám.
- Ha szerelmes leszek, akkor is?
- Ne félj. Még jó pár évig nem zavar a szerelem. Ez csak később kezd összeférhetetlenné válni. Jóval később. A hormonok, tudod. Meg ilyesmi.
Látom, hogy nem hisz nekem, ezért gyorsan visszaterelem a jegyzetekhez.
- Az Avogadro-állandóra emlékszel?
- Az könnyű!
És már vágja.
Mindketten büszkék vagyunk, kicsit egymásra, kicsit magunkra, és közben persze titkaink vannak, mert mindketten nők vagyunk, és ahogy újra elővesszük a könyvet, mindketten tudjuk, ma este nincs az a Heisenberg, akitől megfutamodunk.
