SOMNIO ERGO SUM
Ma minden rólad mesél.
A zene, a könyvek, amikor félrehúzódom vagy bezárkózom a kisszobába, hogy kettesben maradjak veled, a kedvessel, akit csak én láthatok, és nem engedem, hogy tudjon rólad bárki, nem engedem, hogy a tekinetetemben megsejtsék a vonásaidat, nem, nem engedem.
Nem adlak senkinek. Azt akarom, hogy az enyém maradj egészen. Hogy ne zavarja meg kettőnk beszélgetését senki, hogy ne tudja kettőnk különös örömét senki más.
Azt mondod, találkozunk. És ha nem, hát az se baj. A szavaid csillagként ragyogják be az életem, és a fényükben magam is úgy szikrázom, akár a csillagok. És egyáltalán nem számít, elérem-e az álmot.
Álmodom.
Tehát vagyok.
