MAKRANCOS SOROK
Na nem! Arról szó nem lehet! Hogy nagyszerű nők búslakodjanak kisstílű ágyasjelöltek gyöngésegén? Azt már nem engedem!
Fúj, simítsd ki morcos ráncaid, Katám!
Urad volna Ő? Ki éjt nappallá téve érted küzd esőben, hóban, fagyban? Ki nem vár tőled mást, csak megértő szót és gyöngéd mosolyt?
Ugyan, nézd meg jobban! Gyatra utánzat, semmi több! Árnyéka csak a jó Petruchiónak!
Könnyeket vesztegetni? Érte? Miféle bőkezűsége áldott jó szívednek, hogy ajkadról sóhaj fakad?
Tartogasd bánatod szebb napokra! Szebb alkotásaira az Úrnak! Szebb férfiakra!
