TALÁLKOZÁS
Tudod, mi mindig csak készülődünk. Nekünk minden csak jövő, csak várakozás. Mi igazából nem tudunk élni. Ezért is nem tudom, mit kezdjek veled.
Mert jó, tegyük fel képes vagy kilépni saját ítéleteidből és szembenézni velem. De vajon elviselném-e én a látásodat?
Vagy szánt szándékkal elkövetnék mindent, hogy elhidd, nem vagyok ember, igazad volt, gyűlölnöd kell, mert nekünk úgysem nyílnak meg a Mennyek Kapui, mi már maradunk itt, a Bábel közepén, és nem fogjuk egymást érteni soha?
Mondd, Kedves, valóban elválaszthatja ember azt, ami Isten előtt egy? Valóban megtehetjük, hogy elmegyünk egymás mellett úgy, mint ha nem láttuk volna egymás szívében, hogy mindketten Őt keressük, és nekünk csak együtt lehet oda bebocsátást nyernünk? Valóban hiába volt?
Nem tudom. Tégy, ahogy jónak látod. Én most elmegyek érted, este elviszlek teázni, aztán meglátjuk. Legfeljebb mindketten elfutunk.
