LÁTHATATLAN VÁROS
Az életem csupa fény! És azt hiszem, mindenkit szeretek!
Különösen most, hogy nekem, a buta libának, azt mondja valaki: "Szeretettel!"
Egy szó. Mindössze ennyi - és a világ megváltozott. Olyan, akár a virágzó völgy.
Őslények járnak az utcákon, és mi békében pihenünk egymás oldalán, amikor eljön a dél.
Ez jó nekem! Kezd egyre jobban tetszeni az ötlet, és kezdem azt hinni, Isten egyáltalán nem azért küldött, hogy folyton csak sírjunk.
Talán ajándék. Ha már a paradicsomban nem maradhatunk, tanuljunk itt, ebben a meseszép városban szeretni.
Hogy ami láthatatlan, megálljon.
Mint az a ház, amely sziklára építtetett.
