CSAK AZÉRT, HOGY EZEN IS TÚL LEGYÜNK
És most játsszunk el a gondolattal, hogy csalódást okozol nekem. Vagy, mondjuk, én neked.
Mert tételezzük fel, hogy csúnya vagyok. Öreg és rideg. Csupa illem és modor. Csupa előítélet. Meg erény. Meg jóindulat.
Kellenék neked?
Vagy vegyünk most téged. Aki úgy robbantál a gondolatok szép rendetlenségébe, mint gyűlölettől izzó kard.
Mi van, ha nincs benned gyűlölet? Ha nincs benned semmi téboly, sem megszállottság. Csak kötelességtudat és beszűkült ész.
Gondolod, maradnék veled?
Hogy külsőd szerint milyennek látlak, már-már közömbös. Bár jobban örülök, ha szép vagy. És nyilván te is így vagy ezzel.
De az igazi kérdés, vajon látlak-e majd? És látsz-e majd te, amikor egymás szemébe nézünk?
Vagy mindössze elsietünk egy szeretkezést, csak azért, hogy ezen is túl legyünk.
