JELENÉSEK KÖNYVE
Engedd, hogy ma csupa olyasmiről beszéljek, ami eltereli végre a figyelmemet. Rettenetesen össze kell szednem magam, hogy véletlenül se gondoljak rád. Hiszen tudod. Ma másnap van.
Kétségbeesetten kapom fel a fejem. Talán az ablakon túl. Ott talán történik valami, ami érdekel. Mondjuk, kisüt a nap. Vagy észreveszek egy felhőt. Csak szürkeség és köd.
Akkor jöjjön a zene. Hang és fény. Tűkön táncol. Itt van, pedig senki se hívta. Holt költők.
Nem, ebből elég. A szívem úgy ver, mint aki megkattant. Talán meg is kattant szegény.
Eszembe jutnak az órák, hogy nem tudok figyelni semmire - nem engedem.
Hogy téged érezzelek és semmi mást? Az nem lehet! Különösen nem ma. Amikor más nap van.
Más, mint a többi százezer.
