BOLDOG - BOLDOGTALAN
Nem tudom. Legszívesebben sírnék. Tudod, mit szerettem volna? Túl azon, hogy olyan szépeket mondasz nekem, hogy barátod volnék, ami természetesen képtelenség, hiszen nem tudok semmit, te pedig okos vagy és művelt, szóval túl a megtisztelő szavakon, azt hiszem, igazából arra vágytam, hogy azt mondd, tetszem neked. Talán mondtad is, csak elkerülte a figyelmemet. Mindegy. Későre jár, hamarosan ébrednem kell. És hidegek lesznek az utcák megint. És amíg nem szólítasz - újra magányosak.
Tudom, hogy nem helyes. De valóban érdekelsz. Mint a macskát. És esküszöm, nem hülyéskedem. Szeretnélek megérinteni, megszimatolni, megkóstolni, megtapogatni, ez persze nagyon közönségesen hangzik, de őrült izgató, és, a fenébe, tényleg kíváncsi vagyok. Meghallgatnám, ver-e a szíved, lélegzel-e, szóval, hogy élsz-e és az milyen.
Persze, ha arra jár valami erkölcsrendész, mondd meg, hogy csókoltatom. És ne foglalkozz azzal, mi jó nekem. A legjobb nekem, ha nem vagyok.
