KOCSMÁK ÉS VIRÁGOK
Ha elmondok mindent, mindent.
Neked, a csillagoknak, a fénynek.
Vajon szeretsz-e majd?
Szeretsz-e akkor,
Amikor nem marad semmim.
Amikor nincs más,
Csak megkopott kocsmák,
Asztalok, meg az a pár szál virág,
Amit elfelejtett
a hosszú nap után az emlékezet,
Ha nem őriztem meg a tikokat,
Ha elmeséltem minden fájdalmamat a szélnek,
És Istennek,
Akit ez nem érdekel,
Ha elfogyott a szó,
És kérlek,
Kérem, hogy helyettem szeress,
Vajon akkor is szeretsz?
