EGY ASZPIRIN, EGY ZUHANY
Vége. Egy hét, egy hónap, egy hihetetlen és hosszú ámokfutás, és nincs több, most ujjaim között pereg az idő, és eljátszhatom a gondolattal, mi volna ha, aztán csak hátradőlök, nézem a festett képeket, tűnödöm, vajon főzzek-e kávét vagy inkább forró teát, és még az is megfordul a fejemben, talán veled is találkozhatok.
Fényűző este! Pompás, pazar! Gyerekszobák falait ékesítő!
Majd álmosság fog el, talán még lázas is vagyok, egy aszpirin, egy zuhany, és hagyom, hogy kincseim szerteguruljanak - hamis foszlányai a semmiségnek.
