LÁZASAN
Tegnap éjjel, talán a láz miatt, rettenetes képek gyötörtek. Olyan valószerűnek tűntek, hogy nem tudtam szabadulni tőlük. Mintha gonosz lelkek sorsát éltem volna meg sajátomként. És iszonyatos fájdalmat éreztem. Az áldozat, a gyilkos, a bűnös fájdalmát egyszerre.
Azt hiszem, a földnél szebb és rettenetesebb világok nincsenek. Valóban itt van minden pokol és minden menyország. Most mindkettőt látom. A láz. Az teszi. De már nem félek az éjszaka erőitől.
És Utópia szigete, tudom, itt van ő is. Csak akarni kell. És pont olyan, amilyennek álmodni mered.
