KARÁCSONYI ÉNEK
Elég a nyavalygásból.
Itt vagyok, és nem ismerek több nosztalgiát.
Szeretlek, szeretlek téged és őket annyira, hogy belefájdul a szívem, és nem érzek mást, csak ezt a szeretetet, és hogy szeretném, ha örülnél, és élnél, és boldoggá tennél másokat, még engem is.
Kispál és Kiscsillag. Most éppen Karácsony. Aztán Autók a tenger felé, aztán Itt valahol, és mire a Csinibabához érünk, már a tiéd vagyok megint.
Tulajdonképpen hatalmas kaland az életem. Még olyan is akad, aki bánt. Meg olyan, aki boldoggá tesz. Nem is egyszer. Százszor.
És most én vagyok, aki a lakomán vendég vagyok. Egészen kellemes. Még pár perc, és mesélni kezdek.
Ma este szépek lesznek a mesék.
Ezüst esőbe öltöztetem őket, szemükbe gyémánt harmatot festek, úgy adom neked.
Hogy ne legyél szomorú.
Legalább te ne mondhasd, hogy gonosz vagyok.
