KLÜTAIMNÉSZTRA ÉS HELÉNA
Úgy érzem magam, mint amikor, még egészen fiatalon, szeretett egy fiú.
Ma is csodálom érte.
Önzetlenül, csak úgy, nem azért, mert jó vagy okos lettem volna, hanem mert úgy döntött, szeret és kész. Így hozta kedve.
Kicsit ilyennek érzem a Te szerelmed is.
És ahogy akkor fájdalmat okoztam, most is félek, ne bántsalak!
Nézz meg jól!
Akkor is szeretnél, ha Klütaimnésztra volnék?
Szeretnél, ha volnék Heléna, akkor is?
Egészen úgy, hogy tiéd legyek?
Vagy elengednél a szélbe?
