BESZÉLGETŐTÁRSAMNAK
Tessék, megbántottalak!
Nem igaz, hogy ebben a világban minden bejegyzés mellé forgalomirányítót kell mellékelni!
Hogy nem érted, hogy önirónia nélkül olyanok vagyunk, mint a föld só nélkül.
Mint a remeték, akik azért vonulnak el a világtól, hogy bebizonyítsák, képesek lemondani a legdrágább kincsről is.
De kérte ezt valaki?
Jézusra! Aki úgy vélte megvan az ideje az ünnepnek, és magvan az ideje a bánatnak!
"Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot; mert kiszakad a folt a ruhából, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe töltik, így mind a kettő megmarad.'"
Ne bánkódj azért!
Hiszen itt vagy és, szabadon vagy hajókötélben, de, hitemre, örülök neked!
