párbeszéd önmagammal:
ERIDJ A FÉSZKES FENÉBE
Kezdődik? Tombol!
Dühöng és őrjöng!
És közben nem akar begolyózni. Próbál mértéket tartani.
De akkor ez az egész elkeseredés önmagam ellen fordul. És akkor mégis csak jöhet a kötél. Vagy valami.
Nem mindegy akkor? Ha vesztek, veszítsek teljesen! Ne csak félig meddig. Ne csak siránkozzak és panaszkodjak!
Oké! Nagy volt a szád, kisanyám? Akkor tessék, csináld is meg!
Félsz? Megijedtél? Nyolc emelet erősebb, mint a te állítólagos szerelmed?
Akkor meg mit vártál tőle? Hogy legyen hérosz? Akkor, amikor te magad semmit nem mersz?
Fúj, micsoda otromba képmutatás!
Dühöngj csak bátran. De eztán önmagadra. És hagyd őt békén. Van neki épp elég baja.
Hagyd őt.
És eridj a fészkes fenébe!
