ÉPP CSAK A MINDENED
Már megint. A szörnyű játék, hogy nap mint nap megküzdj velük, a többiekkel, és akkor még itt vagyok én, mert velem is meg kell küzdened, hogy maradt még benned érzés, meg hit, meg remény, holott nem maradt más, csak a vágy, hogy hagyjalak, csak ma este, csak ma este ne kezdjem megint, hogy nem vagy elég kedves, nincs benned elég lelkesedés, nincs benned elég lángolás, amikor azt mondod, szeretsz, csak ma este ne. Hiszen tudom, hogy szeretsz. Akkor meg mire jó ez az egész?
Nem tudom, miért gyötörlek. Miért nem engedem, hogy az ölembe hajtsd a fejed, és ne mondd, hogy hiányoztam, hogy jó velem, még azt se, hogy a vacsora jó volt. Mert nem mindegy? Hiszen itt vagy. Ide jöttél hozzám. Haza. Az otthonod vagyok. Épp csak a mindened.
