ÁLMOK A SZERELEMRŐL
Nevetséges, nem?
Menekülök valami elől, ami nekem nincs. Többnyire tudatnak nevezem, de valójában fogalmam sincs, mi az.
Na, tessék, még egy hülye. Remélem, most ezt mondod magadban. És megérdemlem.
Ahelyett, hogy gondolkodnék, álmokat szövök, és igaz, nem másról, mint éppen a szerelemről. És tudod, mit álmodom? Hogy én magam vagyok az igaz szerelem.
Futóbolond. Vagy hasonló. De nekem már minden mindegy.
Csak az Ő szerelmét érezzem. Csak az Ő mosolya ragyogjon rám. Csak lehetnék örök bolondja, árnyéka, meggondolatlan társa Istennek itt, ahol a madár se jár.
