ORDASOK
Nem tudok beszélni. Megnémultam, mielőtt szólni tudtam volna.
A ház előtt ordasok vonyítanak. Torkuk rekedt a dühtől, szájukon lakomák vére habzik.
Nem menekülök. Fogok egy széket, leülök ide, a hársfák alá és várlak.
Ahogy azt megbeszéltük. Némán és ártatlanul.
Vagy mondjam, hogy megöltelek?