A MÁSODIK ELJÖVETEL
"Mert mi más emlékeztetné őt, a Száműzöttet arra, ami Örök, ha nem éppen esendősége, gyávasága, az elgyötört szívnek ez az aljas, kétszínű reszketése..." E.A.
A házasságok az égben köttetnek, és mi, emberek tesszük őket tönkre itt, a földön.
A minap például újfent elkárhozott egy lélek, amely mulatságos, amolyan lányregénybe illő ábrándokat szőtt a szerelemről, mert engem úgy tűnik, azért küldött a Mennybéli, hogy megrontsam őt, hogy elhitessem vele, hogy az élet mit sem ér, mert én, a Csalóka Lidérc, én vagyok csak, ami igaz és tökéletes.
Nos, ami tőlem telik, megtettem ezúttal is. Volt ott csók és éjszakák, sóhaj és suttogás, szenvedély, ölelkezés, kudarc és bűntudat, hogy aztán megtérhessünk Éva s Ádám karjaiba, ahogyan az mindig is volt - egyszer, egykoron.
Akkor meg minek? Kedvtelésből? Mert hébe-hóba megengedhetem magamnak én is, hogy szeretve legyek?
Talán csak azért, hogy a Törvény kapujába érve megszólítsalak.
