TERÁPIA
Beszélni akarok veled. Elegem van a megértő hallgatásból, elegem van mindenből.
"Akarja elmesélni?"
Fekszem, kiterítve, ezen az analitikus pamlagon, és nincs kedvem semmihez. Még te is sok vagy.
A rejtőzködés, a várakozás, hogy nem írsz, nem nekem, hanem egyáltalán, és van benned véna, van benned átütő erő, de az nem érdekes.
Te már csak így szeretsz. A befejezetlen regényeddel, amit tűzre kellett volna vetnem, akkor, a legelső napon, az el nem küldött üzenettel, amit Annának ígértél, nem nekem, az elfelejtett emlékeiddel.
Mit tegyek? Várjak Filippiben, amíg nem szűnik meg a nap, hogy lássalak? Üljek elefánthátra és menjek Afrikába, mielőtt porig rombolnám a várost?
Ismersz. Iszom egy kávét, lenyomok még egy cigarettát.
Van ennél jobb terápia?
