SÁMSON SZERELME
Szép Sámsonom után most visszavonulok, hogy megpihenjek. Palotám árnyékos, nem érnek el a sóhajok.
Azt mondják, elárultam őt. Hogy az életét örök sötétben tengeti.
Nincs bennem szánalom. Nem vonz a pénz.
Úgy bíráskodott, mint fogadalmár, aki nem ismer kíméletet.
Asszony voltam. Szerelmes, szeplőtelen. Míg ő ítélt és büntetett, a megtévedt gyermek, azt tettem, amit a gyermek tehet.
Éjjel odalopóztam a fekhelyéhez, figyeltem, ahogyan lassan, magabiztosan veszi a lélegzetet, aztán kinyitottam az ajtót.
Nem volt árulás. A férfi, akit láttam, szajhává, ágyasává tett.
Azért most végignézem. Ahogyan magára dönti a házat, eltemeti az ünnepet, meggyűlöli a nőt, elveszejti az emléket, és a házzal, az ünnepel együtt - végül szerelmemet.
