A JELÖLT
Nem tudom, honnan van bennem a hit. Érzem, mostantól minden jóra fordul.
Olyan sokáig voltam szomorú. Nem is szomorú, talán kétségbeesett. Lassan elhagyott minden erőm, és most, amikor alig merek hinni a szememnek, egy csapásra véget ér.
Bevallom, elbuktam minden próbatételt. Sem az értelem, sem a bátorság, sem a titoktartás, sem az akarat törvényét nem voltam képes betartani.
Tudni, merni, akarni és hallgatni. A négy arany szabály. Én pedig megszegtem valamennyit. Hiszen a tudás törekvését a vágyak homályosították el, a bátorságom megtört a legelső kudarc láttán, az akarat megzavarodva bolyongott a pillanatnyi érzések útvesztőjében, és persze egyfolytában csak írtam és írtam, és beszéltem szüntelen.
Nem tudom, mire véljem a kegyelemnek ezt a bőkezűségét.
Nem jut eszembe más, mint hogy bölcsességet kérek hozzá és tiszta szívet. Hogy ne tékozljam el ezt az újabb ajándékot, hogy ne a lélek gyöngesége okozza a szellem bukását.
Kívánd, hogy velem legyenek az égiek!
