PARADOXONOK HELYETT
Jó, kénytelen vagyok írni. Kezd elmenni ugyan a kedvem az egésztől, lassan önmagam paródiáját írom meg a blogok útvesztőjében, de én akartam, én kezdtem, hát most tessék.
Csak hülyeséggel győzzem. Mert ez már végképp csak a szórakoztatást szolgálja. És nincs szó magánéletről. Semmi szex. Nincsenek sikamlós történetek. Ezt megtettem másutt, azt is miért, kiért?
Hát akkor lássuk, boldogulok-e így, az irónia fegyverét felöltve? Vagy nem is fegyver? Ez volnék én? A szkeptikus? A nihilista? A törvényszegő?
Ugyan. A szívem mélyén tiszta vagyok és a legszebb álmokat hiszem. De ehhez most nincs közöd. Egy vagy csak a végtelen sok bántó név közül, neked miért tárnám fel tervemet?
