A MÉLYSÉG SZÍNÉN
Tudom, hogy álmodsz rólam,
Tudom, hogy eljössz minden éjjel.
Ezért a rémálom,
Ezért a menekülés.
Ahogyan magamat nevezni szoktam, a kárhozott.
A csend a mélység színén, a legszélső határ.
Aligha feszíthető tovább.
Egyszer régen meghaltam nélküled.
És most félek,
Hogy menthetetlen a lélek,
Hogy a tükrök vizében elmerül,
Mert azt hiszem, nincs az a lény, aki ne remélné a fényt,
És nincs az a fény, amely ne ragyogná be a halottakat.
