FELTÁMADÁS
Fáradt voltál és elgyötört,
és én vigasztaltalak.
A hosszú úton nem volt, hol megpihenj,
és én hajlékomba fogadtalak.
A lábaidat olajjal kentem meg,
az éhségedet kenyérrel csillapítottam,
és te elűztél engem.
Most azért elfordítom az én arcomat,
hogy ne lásd többé a tekintetemet.
És elhalkulnak az én szavaim,
hogy ne halld többé az angyalok karát.
Hanem ha szívedet és lelkedet nyitod meg egykor a Fény előtt,
akkor ragyogja be létezésedet a Mindenség Ura, a Feltámadás.
